thewildone

Annyi minden történt mostanában, ami - talán - az egész életemet befolyásolhatja. Na jó, ez talán erős túlzás, de a dolgok állása mostanában tényleg változott. Rájöttem, hogy sok fontos élményre nem emlékszem, ami fontos lehetne, vagy amin jót nevethetnék, vagy amin gondolkodhatnék. Szóval megemlékezésnek írom ezt a blogot, hogy hónapok múlva is jót derüljek az élet olykor igen különleges fordulatain.

Jelenleg három dolog foglalkoztat. Néhány hete másik albérletbe költöztem, de közben - amíg nem kezdődik el megint az egyetem - visszajöttem a kisvárosba, ahol életem első 18 évét töltöttem. Elég furcsa itthon lenni úgy, hogy tudom, amikor szeptemberben visszamegyek Debrecenbe, nem az a lakás vár, ahol az első két egyetemi évemet lehúztam. Egyébként még gimiből van egy kis baráti társaságunk, és abból az egyik jó barátnőmhöz költöztem. Mondjuk ez, hogy költöztem, eléggé idézőjeles, mert annyiból állt, hogy a Apával és a Drágámmal belegóráltuk minden holmimat bőröndökbe és átvittük a barátnőm lakásába. Azóta nem is jártam arra, Apa ma reggel mondta, hogy megyünk szombaton Debrecenbe, de még nincs kulcsom sem, úgyhogy ezen a héten sem fogok már kipakolni.

Igen, tehát ez az egyik dolog. A másik dolog, hogy jövőhéten megyünk egy nagyobb baráti társasággal a Balatonra. Nos igen, én magam sem gondoltam volna, hogy pont augusztus végén megyünk nyaralni, de így alakult, mivel mindannyian voltunk a családdal is valamerre, sajnos csak ez a pár hét maradt nekünk, ami mindenkinek jó.

A harmadik dolog pedig, na, az valami idegesítő. Ehhez előre kell bocsátanom, hogy most szombaton lesz két éve, hogy együtt vagyunk a párommal. Ennek nagyon örülök, bár mi már kinőttük azt a fázist, hogy ajándékot vegyünk a hónapfordulókra és ujjongjunk, amikor még egy hónapot kibírtunk együtt. Néha tényleg elég nehéz együtt, nagyon különbözőek vagyunk, de nagyon szeretjük egymást. Tehát párkapcsolatilag minden oké. Viszont! Mielőtt összejöttünk, szerelmes voltam más férfiakba is, - ez mondjuk eléggé nyilvánvaló - akiknek akkor nem kellettem, most meg, mióta kapcsolatban élek, szinte "zaklatnak". Tipikus. Csak akkor válik érdekessé valami, amikor már nem lehet a tiéd. Tehát néhány havonta eszükbe jutok, akkor felhívnak, üzenetet írnak, hogy minden rendben-e. Persze azt akarnák hallani, hogy rosszul vagyok, vagy éppen érzelmi válságon megyek át, de szerencsére ilyet még nem hallottak a számból két év alatt.

Na ennyi elég lesz, még sok is, elsőre. Megyek reggelizni, aztán megpróbálok mosni. (Már reggel is akartam, de tisztítják a csöveket és nem volt víz, én meg nem értettem, miért nem indul be a mosógép...) Délután jön Mackó, megyünk vásárolni, meg Apa kitalálta, hogy neki kell egy csuklós vérnyomásmérő, úgyhogy felkutatok egyet.

Szép napot!